Sziasztok. Meghoztam az első részt. Ehhez a bloghoz nem terveztem prológust, hanem rögtön az első résszel kezdem.Nagyon remélem hogy tetszeni fog nektek és hogy ezt meg is osztjátok velem.Nagyon kérlek titeket, hogy kommenteljétek a véleményeteket. Jó olvasást.Kiss Angi.
Zene

 ---Kérlek ne.-könyörögtem,mint minden egyes alkalommal, de kérésem süket fülekre talált.Könnyeim már rég patak ként szántják végig foltos és feldagadt arcomat.A szemem már nem fáj, mert már nem érzek olyan fájdalmakat mint az első alkalmakkor.
   Az első alkalom.....Össz vissz 10 éves lehettem, épp az iskolából értem haza, mikor nagy ordításra és veszekedésre lettem figyelmes.Gyorsan felszaladtam a szobámba és becsukóztam.Majd pár percre rá egy nagy puffanás és csend.Szokatlan csend.
   Nagy nehezen  előbújtam rejtekhelyemről és a földszintet vettem célba.A nappali üresen állt, így a lábaim a konyhába vittek.Az ajtó mögül bekukucskáltam, hogy legalább egy kicsi elképzelésem legyen mi is történt.
  Résnyire nyitottam az ajtót ami a tűz helyel  helyezkedett el és mikor körbenéztem szemeim megakadtak a piros folton amik a padlót telítették be."Apám" a sarokban ült a kezében egy nyújtófával ami véres volt.A fejemet megtekertem és megláttam "anyámat" a földön fekve saját vérében.Annyira megijedtem, hogy nem bírtam megmozdulni és a csendet a zokogásom törte meg.
  "Apám" hirtelen felém fordult és ideges, gyors léptekkel szelte át a köztünk lévő távolságot.
  ---Mit keresel itt?-ordított rám mire én összerezzentem.-Nem láttál semmit megértetted?
  ---Miért bántottad anyát?-kérdeztem akadozva.
  ---Mert megérdemelte és ha nem hagyod abba a bőgést megnézheted magad.-ordított továbbra is.Erre én nem hogy abba hagytam volna a sírást, hanem még erősebb zokogásba kezdtem.
    Mire feleszméltem már a földön feküdtem és a saját apám rugdosott.Először csak egy pofont kaptam, aztán még egyet ás még egyet, és így ment tovább addig mígnem eszméletlenül feküdtem a földön.
   Az óta akármi olyat mondok ami nem tetszik neki,vagy csak szimplán ideges mindig megtalál és megver.
"Anyám" meg nem hogy segítene nekem, még ő is belém rúg.Ez így ment éveken keresztöl, majdnem minden nap megvertek, bezártak mikor nagyobb sérüléseim voltak.14 évesen apám annyira megvert, hogy eltörte a karom, akkor 6 hétig voltam bezárva és még egy normális gipszet sem kaphattam.
   Most is ugyan ez van, most is megvertek és itt hagytak a földön fekve.Nagy nehezen feltornáztam magam a földről és elvonszoltam magam az ágyamig-mert most a szobámban vertek meg-ahogy lefeküdtem az ágyra rögtön elnyomott az álom. Reggel arra keltem, hogy anyám beront a szobámba.
  ---Apáddal elmegyünk két napra a munka miatt, ne menj sehova.Megértetted?-mondta érzelem mentes arccal.
  ---Meg.-sóhajtottam fájdalmasan.Ebben csak annyi a jó, hogy két napig biztosan nem fognak megverni.Legalább a barátomat is el tudom hívni magamhoz.Már lassan 1 éve, hogy barátom van, de anyuéknak félek elmondani.Nem tudom hogy fogadnák.18 éves vagyok de elvileg még nem lehet barátom , mert csak  a kurváknak van ennyi idősen.Hiába már lassan egy éve együtt vagyunk, még nem tudtam teljesen neki adni magam.Szeretem, de nem állok még készen rá.
  Anyámék már elmentek én pedig gyorsan lezuhanyoztam és meg próbáltam  kicsit eltüntetni a sebeimet.Gyorsan tárcsáztam Mickey számát-a barátom-pár csörgésre fel is vette:
  ---Szia szépségem.-szólt bele aranyosan.
  ---Szia.-mosolyodtam el-Nincs kedved átjönni, anyámék elmentek.
  ---Dehogy nincs, 15 perc és ott vagyok.-szakította meg a vonalat.Addig én kicsit rendbe tette a szobámat, mert tegnap kicsit rendetlen lett.
  Mickey ahogy ígérte 15 percen belül meg is érkezett.A nap egy részét filmezéssel töltöttük el, a többit pedig hülyüléssel és egymás szájában.
  Este mikor készültünk lefeküdni még gyorsan lefürödtem és mentem is a barátomhoz.Befeküdtem mellé az ágyba és szorosan hozzá bújtam.Szépen lassan elkezdte simogatni a vállam.A bőröm égett az érintése alatt  és még jobban hozzá simultam.Hirtelen fölém kerekedett és gyengéden megcsókolt amit rögtön viszonoztam.Eleinte lágyan, érzékien csókolt, de aztán átváltott egy kicsit vadabbra, akaratosabbra.Kezeit levezette pólóm aljához és lassan elkezdte tűrni felfele, mikor eszméltem hogy mit csinál, próbáltam elhúzódni tőle, de nem engedte.
  ---Mickey.Ne haragudj de nekem ez még nem fog menni.-suttogtam a fejemet lehajtva.
  ---Nem érdekel.-mondta felemelt hangon-Lassan 1 éve várok rád, többet nem fogok.Enyém leszel ha akarod, ha nem.-mondta ellenvetést nem tűrve.Ficánkolni kezdtem alatta, de hiába , erősebbnek bizonyult.A pólómat leszaggatta rólam és alatta már semmi nem volt, így rálátást nyert melleimre .Még jobban ficánkoltam, karmolásztam, de ez is hiába volt. Hirtelen keze csattant az arcomon és fejem jobbra fordult.Meg ütött.Akit mindennél jobban szerettem megütött és most meg akar erőszakolni.Mikor ütni kezdtem én is egy erőteljes ütést mért az arcomra így majdnem eszméletemet vesztettem.Tudatomnál voltam de cselekedni nem tudtam.
   Egy kis idő után éreztem, hogy le tépi rólam a bugyimat és egy mozdulattal belém hatol.Az a fájdalom amit akkor éreztem leírhatatlan. Az egész testem sajgott és még levegőt is alig kaptam.Olyan erőteljes lökéseket mért rám, hogy az ájulás szélén álltam.
  Mikor befejezte dolgát kihúzódott belőlem és öltözködni kezdett:
   ---Miért?-kérdeztem elcsukló hangon.
   ---Szórakozásból.-nevetett fel-Lassan egy éve, hogy fogadtam a fiúkkal hogy megdöntelek, de te nem adtad magad,így muszáj volt elvennem azt ami az enyém.-nevetett tovább-Ja és többet nem akarlak látni.-ezzel elhagyta a szobám és magával vitte azt az egy dolgot ami tényleg hogy csak az enyém volt.
   Megint megverve, megalázva feküdtem az  ágyon és megmozdulni is alig bírtam.Nagyon nehezen felálltam az ágyról és a fürdőbe indultam.Lemostam magamról Mickey mocskát és felöltöztem.

 Elővettem a bőröndömet és elkezdtem bele pakolni a ruháimat.Mikor ezzel végeztem átmentem a "Szüleim" szobájába és a dugi helyről előszedtem a pénzt.Leszámoltam 100 000 dollárt-nekik úgy is van ennél sokkal több is- és a bőröndömmel meg a pénzel indultam el a reptérre.Legjobb barátnőmhöz utazom  aki nem rég költözött Londonba, és remélem be tud fogadni, de ha nem úgy is jó,keresek egy lakást és el leszek ott.De legalább valakit ismerhetek ott.
   Ha nem említettem volna, Eleanor Winter vagyok.Liverpoolban élek-de már nem sokáig-, a legjobb barátnőm Stella Gordon aki egy fél éve Londonba költözött mert ott talált munkát, ő 22 éves.
                                                                        ***
  Mikor a gépem landolt egy sapkát húztam a fejemre, mivel nagyon látszottak a verések nyomai.Fogtam gyorsan egy taxit és lediktáltam a címet.A taxis szépen lassan leparkolt a ház előtt és segített kiszedni a csomagomat.Egy számomra ismeretlen lány nyitott ajtót, szépen kiöltözve.
   ---Ömmm....szia, Stellát keresem, itt lakik?-kérdeztem meg tőle.
   ---Igen.Persze.Gyere beljebb.-tárta ki az ajtót én pedig beléptem.Nagyon furcsa ez a lány, olyan....kedves és közvetlen.-Amúgy Eleanor vagyok.-nyújtotta a kezét.-Eleanor Calder.-mosolyodott el.
   ---Örülök Eleanor.-erőltettem mosolyt az arcomra.-És én is Eleanor vagyok, csak Winter.-ráztam kezet vele mire ő közelebb hajolt és két puszival köszöntött.
   ---Ó hát te lennél a híres Winter?-mosolygott.
   ---Híres?-értetlenkedtem.
   ---Igen, Stella már annyit mesélt rólad, hogy híres vagy a köreinkben.
   ---Kedves.Amúgy merre van?-érdeklődtem és körbenéztem a szobán.
   ---A szobában készülődik.-adta meg a választ.-Ja és készülj te is.-mosolygott.-És ved le ezt a ronda sapkát.-kapta le a fejemről, még utána sem érkeztem nyúlni-Ó!-motyogta kicsit sokkosan.-Mi-mmi történt veled?-kérdezte dadogva.
   ---Nem lényeges.-hajtottam le a fejem.-De hova készüljek?
   ---Koncertre megyünk és te is jössz velünk.-adott választ-És ha el szeretnéd mondani rám számíthatsz, segítek neked.
   ---Köszönöm.-motyogtam-De most nem nagyon van kedvem koncertezni.
   ---Dehogy nincs.-jött oda barátnőm és jól megölelgetett.Mikor elhúzódott kikerekedett szemekkel nézett rám-Ugye nem?-kérdezte mire én egy aprót bólintottam.Stella tud minden dologról ami történt velem.
   ---Is.-hajtottam le a fejem.
   ---Mickey?-nézett rám döbbenten, bólintottam egy aprót mire ökölbe szorult a keze.-Meg ölöm azt a rohadékot.-idegeskedett.-Mit tett még veled?-nézett rám kérdőn, én csak le néztem az említett helyre és egy könnycsepp csordult  ki a szememből.-Mi? Hogy tehette ezt? Mikor tette?-bombázott kérdésekkel.
   ---Három vagy négy órája.-suttogtam.
   ---És te el tudtál ide jönni?-kérdezte döbbenten Eleanor, úgy látszik neki is leesett a dolog.-Erős lány vagy.Annak a Mickeynek meg kikaparom a szemét-mosolyodott el halványan a gondolatra.
   ---Nem is ismersz.-néztem rá meglepetten.
   ---Abból amit Stella elmesélt kicsit megismertelek, és téged is Eleanornak hivanak, szóval mi tartsunk össze.-ölelt magához.
   ---Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.
   ---Winter nyomás készülődni, mert nem fogsz  itthon gubbasztani egyedül, szóval nyomás.-kezdett el lökdösni barátnőm.Nem akartam vele veszekedni így bele egyeztem.Gyorsan felöltöztem és egy táskába bedobáltam minden szükséges cuccomat, a telefont is-a reptéren új kártyát vettem bele, hogy még véletlenül se találjanak rám.Stelláról sem a szüleim, sem Mickey nem tud.Azt hiszik, hogy egyetlen barátnőm sincs.

Eleanor ruhája.

És a sapka amit felvett hozzá.

  Elindultunk a koncertre-amit még most sem tudom milyen lesz, hogy ki láp fel- út közben ki kérdezték az egész történetem, amit nehezen, de elmeséltem nekik.Valamiért Eleanorban is teljesen megbízom, pedig még nem is ismerem.Nagyon szimpatikus és kedves, aranyos.Szerintem ez lehet az oka.
  Mikor oda értünk nagyon csodálkoztam, hogy nem állunk be a többi sikítozó lány közzé, hanem szépen, gyorsan besussanunk hátul.Mikor beértünk a beckstagebe a nagy sürgés- forgást láttam csak, aztán már csak azt vettem észre, hogy elkeveredtem a csajoktól-hála Istennek Eleanor kerített nekem jegyet, legalább nem tesznek ki.-és a színpad elé kerültem.
   ---Elnézést.-szólt egy biztonsági őr-Te hogy kerülsz ide?
   ---A barátnőimmel jöttem és elkeveredtem tőlük, segítene megtalálni a helyem?-kérdeztem reménykedve és oda adtam a jegyem.
   ---Á, VIP.-mondta-Jöjjön utánam.-az előbb még tegezett. Hova kerültem? VIP jegy? De hogy?-gondolkoztam miközben követtem a biztonsági őrt.Elkísért a helyemre, elbúcsúzott majd elment.Vagy fél órát várhattam mire mindenkit beengedtek az O2-be. Hirtelen minden elsötétült és meghallottam egy ismerős, bár általam nem sokat hallott dallamot.Majd megjelent a színpadon az 5 fiú.

Nagyon jól végig nyomták a koncertet-a göndör még le is esett és a füstgéphez is közel ment, így a füst pont az arcába ment.Életemben talán most először nevettem őszintén, annak ellenére ami történt velem pár órája. 

  Azt hiszem megkönnyebbültem hogy eljöttem onnan.Azt  kívánom hogy soha ne találjanak rám.
  Mikor vége lett a koncertnek felálltam és akartam elfele indulni a többiekkel kifelé, mikor egy kéz kiragadott a tömegből és maga után húzott.Nem értettem hogy mi akar ez lenni, de nem ellenkeztem.Annyit otthon megtanultam, ha ellenkezem csak nekem lesz rosszabb.Mikor hátra vezettek a beckstagebe csak akkor láttam hogy Eleanor volt az aki elrángatott.
   ---Hova akartál menni?-mosolygott rám.
   ---Hát kifelé.Vége van a koncertnek.-néztem rá olyan "eztermészetes" pofával.
   ---Nekünk még csak most kezdődik.-mosolygott rám.
   ---Ezt értenem kellene?
   ---Gyere bemutatlak valakiknek.-húzott maga után. Egy szobánál  álltunk meg ahonnan nagy nevetés szűrődött ki.Eleanor kinyitotta az ajtót, belépett és engem is berántott, mivel én megálltam a küszöbön.
   ---Fiúk lányok.-kiáltotta el magát El, mire mindenki ránk kapta a fejét. Stella elmosolyodott a többiek pedig kíváncsian fürkésztek engem.-ennyit láttam mivel a fejembe volt húzva a sapka.
   ---Ő ki?-kérdezte egy fiú hang.
   ---Ő itt Eleanor.-mosolygott El.-Ugyan az a nevünk.-nevetett fel.-Az egész nevén Eleanor Emily Winter.-világosította fel a társaságot.
   ---Sziasztok.-motyogtam lehajtott fejjel.
   ---Eleanor-kezdte El-Ők itt Louis-a barátom-Liam, Sophia,Zayn, Perrie, Harry, Niall, Josh, Nics, Luke, Mickey,Ashton és Calum.-mutatott mindenkire külön-külön.-Stellát ismered.-mosolygott.
   ---Hogyne ismerne mikor gyerekkori barátnőm.-nevetett fel Stella.
   ---Ő lenne a híres Winter?-kérdezte a göndör.
   ---Igen az én Winterem.-mosolygott Stella, nekem pedig ez a mondata megmelengette a szívem.
   ---Tetszik a sapkád.-mosolygott Niall.Ó szóval ez az Ő fanjainak van? Mostmár leesett.
   ---Köszi.Szóval ezen a te neved van, igaz?-kérdeztem.
   ---Igen, de kicsit furcsa, hogy nem  tudod kik vagyunk, mégis ilyen cuccban jársz.
   ---Csak tetszik a neved, azért lett megvéve.-motyogtam. mire neki nagy mosolyra húzódott a szája.
   ---Amúgy a csajok akiket itt látsz mind a D barátnők rajtam kívül.-mosolygott Stella.-Én Luke barátnője vagyok.
   ---Mi is énekesek vagyunk ám.-mosolygott Luke.-Mi vagyunk a 5SOS avagy a 5 Seconds of summer, teljes nevünkön.
   ---Örülök hogy megismerhetlek titeket.-motyogtam és a sapkát még jobban a fejembe húztam.
   ---Srácok, a buszok készen állnak az indulásra.-rontott be a szobába egy nagyobb darab emberke.
   ---Paul, mondtuk már hogy nem kell a szívbajt hozni ránk.-motyogta Louis.-És jó, megyünk.-ezzel mindenki felállt, megfogta a cuccát-már akinek volt-és mentünk a buszhoz.
   A One Direction és mi csajok mentünk egy külön busszal, a 5SOS és Stella a másik busszal.Nem kérdeztem hogy hova megyünk, csak mentünk.